Next day... Backstage.

Az a helyzet, hogy a mai napommal még nem jutottam dűlőre. Még semmi sincs veszve, van vissza egy óra ~ kb. , szóval addig még az ég és rám szakadhat. De hogy érthető legyen, nem vagyok babonás csak már elég sokszor bejött, rosszul aludtam. Ami önmagában nem furcsa, mostanában sose jön össze, de hogy hat órát négy részletben megaludni, az már nem tuti. És ha én rosszul alszok, valami mindig történik, és nem egy 'jó valami'. Persze ne legyen semmi, nem vészmadárkodok, csak hát na... Eddig mindig így sült el, de hátha ez a "világvége-2013" másabb lesz. Hope so. :)

Ha már az alvási-szokásaimat kitárgyaltam, jöjjön egy kis 'backstage', a nyugis kis családi mindennapok. :D

Anyu a tegnap csak úgy sziporkázott, vagy szimplán az én agyi szintemet akarta lejjebb tornázni, mindenesetre elég jól ment neki...

Szitu 1:

Ülök csendben a gépem előtt, fülesben megy a zene és a tumblr-t pörgettem, mire Anya mögém áll, és megkérdezi, hogy mit csinálok, mi ez és mire jó?! Elmagyarázom dióhéjban, hogy összevisszamegosztos dolog, és lehet másokat követni, mire elhallgat, és mered a képernyőmre, aztán ránézz a követőim számára aztán kihúzza magát, és közli, hogy valószínűleg azért van annyi, amennyi, "mert nem ismernek." Na köszi, Anyu. Ennyi erővel baltás-gyilkos is lehetnék (de nem vagyok, bár még utánanézzek, hogy fizet az az ipar. ;) Mindenkinek kell egy "x", "y" terv szűkös napokra). A lényeg, hát kire számítson az ember, ha nem a saját tulajdon anyjára. Szóval ezt megkaptam.

Szitu 2:

Szintén Anyus. Tegnap este kidugtam az orrom "x" óra után a szobából, benézzek a frigóba, hátha akad valami, amit a sáska - fejlődésben lévő - öcsik megkíméltek. Volt. Süti, Nagyi sütije. Nagyiról tudni kell, hogy cukrász, szóval nála egy egyszerű piskóta se piskótának nézz ki. Kikapom a dobozkát a frigóból, megbököm Anyut, és a következő szócsata zajlik le köztünk;
Én: " Mi ez?"

Anya: "Süti."

Én: "Sejtettem, de milyen ízre?"
Anya: "Édeeeeeeees." - és még boci szemekkel is nézz. {közbe szólás: itt már az állam a padlót verte, hogy "naneeemáááááá'really?" 0_0} Nem szokott ilyen kerge lenni, de ez a tegnapi napja elég agyzsibbasztó volt.

Szóval itt nem igazán jutottunk előrébb, de aztán kiderült. Orosz-krémes kakaós tésztával.

És szerintem ennyi voltam mára, még lehet olvasok kicsit (Rachel Vincent - Rogue, olvasta már valaki?), ha nem felejtem el, és lusta se leszek és ha kivégeztem bigyesztek ide egy véleményt róla.

Gúdnájt!