2013. január 25., péntek

Letter from USA...

   Szerdán végülis semmi se történt, tévesek már a szenzoraim. :D Eddig szeretem a 2013-as évet, de év végén többet tudok róla nyilatkozni. :)
   Két-három napja nem jelentkeztem, ami nem egy 'világvége-idő' és nagy dolgok sem történtek; nem váltottam meg a világot, még csak egy radioaktív pók sem csípet meg, így a pókemberes jövőmet is csúsztatnom kell még. :P 
Ami viszont történt... Hát én kiakadtam. :D 
   Szerda este nézegettem egy kiadónak az oldalát, és láttam, hogy feltettek egy részletet egy könyvükből, és hát az írónő nevét elnézve koreainak tűnt - kicsit rákaptam így a sorozatok miatt -, hát telibe találtam, akkor gondoltam ha már megosztották beleolvasok. Kár volt. Elégé. Már rögtön a negyedik szón padlót fogtam. A szereplők nevét bemagyarosították, vagy én nem tudom, de nagyon nem úgy vannak leírva mint az eredeti angolban (rákerestem). Csak pislogtam. Most komolyan? Lehet ilyet csinálni? Nem tetszik, akkor magyarosítjuk. Mi az, hogy már kötőjeles a neve, és egy magánhangzó van a sok mássalhangzó között, vagy mi? Nagyon fent akadtam rajta, csak belepörgettem a nevek miatt, de nem is olvastam el a részletet. Azóta is megfordul még a fejemben ez a dolog. De erre nem vonatkozik, a szerzői jog?!
'home-made' könyvjelző
   Ohh igen a cím. :D Levelet kaptam az USA-ból. :) Nem igazán levél levelet, fel lehet iratkozni Lara Adrian írónő hírlevélére és ha küldesz mailt, ők postáznak neked néhány könyvjelzőt a könyvei alapján, of course. Én feliratkoztam, írtam, vártam és ma megkaptam. :) Nagyon klassz, kár, hogy más írónál még nem láttam ilyet, de jófejség tőle. :D Na jó, igazából nem ez az első írói-könyves-könyvjelzőm... Már van két példányom Nillától is. :) Eddig mindig bajban voltam a könyvjelzőkkel, de voltak helyettesítők (zsepi, kártya, papírok...). Majd ha nem felejtem el, kattintok egyet az eddigi könyvjelző-gyűjteményemről. Bár mostanában még szemezek egy "home-made"-s könyvjelzővel is. :D

Ennyi mára. Gúdnájt, Embörckék!


2013. január 23., szerda

Röpke poszt

"Lesz egy nap, amikor a lapozás a legszebb dolog az életedben,
mert rájössz, hogy sokkal több mindent rejt a könyv,
mint az az egyetlen lap, amelyiken megálltál."

Zayn Malik


2013. január 22., kedd

Next day... Backstage.

Az a helyzet, hogy a mai napommal még nem jutottam dűlőre. Még semmi sincs veszve, van vissza egy óra ~ kb. , szóval addig még az ég és rám szakadhat. De hogy érthető legyen, nem vagyok babonás csak már elég sokszor bejött, rosszul aludtam. Ami önmagában nem furcsa, mostanában sose jön össze, de hogy hat órát négy részletben megaludni, az már nem tuti. És ha én rosszul alszok, valami mindig történik, és nem egy 'jó valami'. Persze ne legyen semmi, nem vészmadárkodok, csak hát na... Eddig mindig így sült el, de hátha ez a "világvége-2013" másabb lesz. Hope so. :)
Ha már az alvási-szokásaimat kitárgyaltam, jöjjön egy kis 'backstage', a nyugis kis családi mindennapok. :D
Anyu a tegnap csak úgy sziporkázott, vagy szimplán az én agyi szintemet akarta lejjebb tornázni, mindenesetre elég jól ment neki...
Szitu 1:
Ülök csendben a gépem előtt, fülesben megy a zene és a tumblr-t pörgettem, mire Anya mögém áll, és megkérdezi, hogy mit csinálok, mi ez és mire jó?! Elmagyarázom dióhéjban, hogy összevisszamegosztos dolog, és lehet másokat követni, mire elhallgat, és mered a képernyőmre, aztán ránézz a követőim számára aztán kihúzza magát, és közli, hogy valószínűleg azért van annyi, amennyi, "mert nem ismernek." Na köszi, Anyu. Ennyi erővel baltás-gyilkos is lehetnék (de nem vagyok, bár még utánanézzek, hogy fizet az az ipar. ;) Mindenkinek kell egy "x", "y" terv szűkös napokra). A lényeg, hát kire számítson az ember, ha nem a saját tulajdon anyjára. Szóval ezt megkaptam.
Szitu 2:
Szintén Anyus. Tegnap este kidugtam az orrom "x" óra után a szobából, benézzek a frigóba, hátha akad valami, amit a sáska - fejlődésben lévő - öcsik megkíméltek. Volt. Süti, Nagyi sütije. Nagyiról tudni kell, hogy cukrász, szóval nála egy egyszerű piskóta se piskótának nézz ki. Kikapom a dobozkát a frigóból, megbököm Anyut, és a következő szócsata zajlik le köztünk;
Én: " Mi ez?"
Anya: "Süti."
Én: "Sejtettem, de milyen ízre?"
Anya: "Édeeeeeeees." - és még boci szemekkel is nézz. {közbe szólás: itt már az állam a padlót verte, hogy "naneeemáááááá'really?" 0_0} Nem szokott ilyen kerge lenni, de ez a tegnapi napja elég agyzsibbasztó volt.
Szóval itt nem igazán jutottunk előrébb, de aztán kiderült. Orosz-krémes kakaós tésztával.

És szerintem ennyi voltam mára, még lehet olvasok kicsit (Rachel Vincent - Rogue, olvasta már valaki?), ha nem felejtem el, és lusta se leszek és ha kivégeztem bigyesztek ide egy véleményt róla.
Gúdnájt!

2013. január 20., vasárnap

Jöttem, írtam, osztottam...

Szóval az van, 
... kezdem a zenével. :D Abszolute kedvenc, nálam is ez pörög, még ide pötyögök. :)




... és most, vágjunk is bele. 
Idáig kicsit eltűntem, de most rajta leszek, hogy legalább hetente kétszer-háromszor, párszor nyomott hagyjak itt. 
Ami most perpillanat történt velem, hogy iszonyatosan kitoltam magammal. Leszögezem nem bírom a horror filmeket. Igen, igen, az a kilincsszorongató-tv-t szidó egyén vagyok, ha odakerül a sor, és meg kell néznem egy ilyesfajta filmet. 
Egyszer próbálkoztam egy Stephen King könyvből készült filmmel, valami havas hegyen volt pár haver. Meg persze valami szmötyike, ami úgy nézett ki, mint egy gigantikus kukac, csak mikor kinyitotta a száját körbe fogak voltak, bele mászott az emberekbe, és belülről ette ki magát, a kis drága. ((Akinek felkeltette az érdeklődését szóljon, keresek hozzá egy pontos címet.)) Na ez a czukorfalat elszabadult a házban, én meg a következő kettő kötőjel tíz percet úgy töltöttem, hogy szorongattam a szobakilincsét, és motyogtam a tv-nek, nem épp monitorra valókat, szóval ez a fantáziátokra van bízva. 
A lényeg, ENNYIRE nem bírom a horrort és fajtársait.
És amire ki akarok lyukadni...
Rákattantam mostanában a koreai sorozatokra-filmekre. Ma gondoltam leszedek egy filmet a változatosság kedvéért. Találtam is egyet, romantikus-drámaként volt feltéve. És a FRÁSZT az. Na jó volt benne az is, de nem az a lényeg... A csaj látja a halottak szellemeit, és nem ám ilyen tündibündi módon, mint pl.: A szellemekkel suttogó-ban, hanem mint egy időben terjengett egy videó a neten, amiben megy egy kis andalítózene, meg egy kis autó a szerpentinen, és mikor a kiskocsi eltűnik a képből egy csaj-szellem-izéke belehajol és beleüvölt a fejedbe a képből. Na ilyen szellemek, és persze, hogy megnéztem. Sötétben. Egyedül... majdnem, itthon van a család is, de mindenki alszik, ergo a lényegen nem változtat. Mellé meg ittam még egy kis kávét (így éjjel tíz-tizenegy fele), meg jó sok teát, nem sok sanszot adok a ma esti alvásnak. A gratulációs sms-eket fogadom a 06 30/... illetve hozzászólásokat, lentebb a megjegyzés rublikába. :)
Ez is egy módja, hogy ébren tartsd magad. ;)

Legyen mára ennyi...

PS.: Átbuheráltam a blogot, már akinek nem tűnt fel...

2013. január 16., szerda

Zsupsz! :D

Táádááá, megjöttem. Huuh, már lassan féléve nem adtam se füst jelet, se semmit, szóval már időszerűnek gondoltam egy bejegyzést! ^^
Jelentem most már nekem is van tumblr-em. :D Nagyon király, bár még túl sokat nem tudok róla, csak hogy képeket tudok megosztani össze-vissza. :D
(ha esetleg valaki érdekel: ITT! )
Mit is meséljek még? Mit is? Vége láthatatlan idővel rendelkezem mostanság, szóóóval olvasok. :) Egyenlőre 4-5 könyv van a "kezem ügyében", és ha még olyanom lesz, véleményt is kreálok ide.
Hát mondjuk ennyi voltam.

----------------------------------------Műsor szünet--------------------------------------------